pápai kamarások (ol. prelati di anticamera), 1968-ig titkos kamarások: a pápák személyes szolgálattevői (lat. cubicularii, gör. szünkelli) az 5. századtól. - Nagy Szt Gergely (ur. 590-604) elrendelte, hogy ilyen szolg-ot csak klerikusok végezzenek, de ezt nem vették mindig szigorúan. A 14. sz-tól a ~ terjesztették a p. elé a személyes kéréseket, a választ vezetőjük pecsételte le. 1409: 3 o-uk volt: 1. prelátusok, akik nem szolgálták ugyan a p-t, de kitüntetésül kapták a titkos kamarás státuszt. - 2. prelátusok, akik a belső szolg. mellett fontos külső megbízatásokat is teljesítettek. - 3. a mindennapos szolg-ot végző, nem-prelátus kamarások. A titkos kamarásokra vonatkozóan a 16. sz-tól vannak pontos adatok. Különbség volt a „részesedő” (ti. a p. asztalról, a p-val együtt étkező) és a „nem-részesedő” titkos kamarások között. Részesedő kamarás volt a pohárnok, aki a p-nak felszolgálta a bort, szert-okon a p. pálmaágat és gyertyát tartotta; a hírnök, aki a Rómában tartózkodó fejed-eknek vitte a p-tól a gyertyát, a pálmaágat és az Agnus Deit; a ruhatáros, aki a p. ruháinak őre volt; és egy kötetlen funkciójú kamarás. V. Sixtusnak 8, VIII. Kelemennek 15, XI. Kelemennek 11 részesedő kamarása volt, köztük az alamizsnás és a kvtáros. Feladatkörüket ma a Pápai Ház prefektusa határozza meg, hivataluk a p. halálával megszűnik. **

AP 1989:1646.